A Dorombiskolának az a célja, hogy a hangszerrel most ismerkedők segítséget kapjanak az elinduláshoz és utána a továbblépéshez. A haladó játékosok pedig néhány olyan játéktechnikát találhatnak, amit eddig máshogy, vagy egyáltalán nem ismertek. Tartózkodtam a különböző kultúrákban elterjedt különböző játékstílusok leírásától, a magyar népzene ritmikai sajátosságait vettem alapul a leckék megírásánál.
1997 óta a nemzetközi dorombmozgalom aktív tagja vagyok és azóta rendszeres vendége a nemzetközi dorombos rendezvényeknek. Ezeken a fesztiválokon nagyon nagy hatást gyakorolt rám a világ minden részéről összegyűlt virtuóz dorombosok játéktechnikája. Különösen sokat tanultam Anton Bruhin svájci művésztől. Az Ő kreativitása és konvencióktól való elrugaszkodása nagy lökést adott abban, hogy saját játékstílusomat kialakítsam. A híres jakút játékosok spirituális dorombjátéka is mélyen inspiráló volt számomra.
1998 óta többszáz (talán, többezer, nem számoltam) embert tanítottam meg dorombozni Tókiótól, Dakaron át Tiszakécskéig, így van némi tapasztalatom abban, hogy milyen tipikus hibák szoktak előfordulni a különböző tanulási fázisokban. Ezekre a leckék végén pirossal szedve hívom fel a figyelmet. A leírások melletti képre kattintva rövid videofájlt vagy közeli képet lehet letölteni, illusztrálandó a leírtakat. (A fejezetekhez tartozó képek és videók vegyesen helyezkednek el az angol és a magyar verzióban.)
A doromb megtanulásánál a legfőbb szempont az, hogy örömünket leljük benne, magyarán semmit nem szabad erőltetni. Ezen a hangszeren nem lehet hamisan játszani, nem lehet rosszul játszani. Az egész dorombozás arról szól, hogy felfedezzük, szájürengünk milyen akusztikai csodákra képes, hogy megérezzük bennünk rejlő ritmust, hogy kitapintsuk a Föld pulzusát. Ezek után jöhet a népdalok elsajátítása...
Ezeket a dorombleckéket inspiráló ötleteknek szántam, remélem, mindenki sokkal tovább fejleszti játéktudását, mint amennyit ezek a leckék nyújtanak.
The aim of this Jew's harp school is to help those who are just getting familiar with this ancient instrument and give them some hints for the furher steps. The more advanced players can find some playing techniques that they have known differently or not at all. I tried to avoid describing the diffrent playing techniques of different cultures, these lessons are based on the rhythmical characteristics of traditional Hungarian music.
Since 1997 I have been an active member of the international JH movement and have been a regular guest of the international festivals. At these festivals I was deeply inspired by the different styles and playing techniques of the other virtuoso players. Especially learnt a lot from the Swiss Anton Bruhin. His creativity and extravaganza with this instrument have given me a great push in developing my own style. I also got a deep inspiration by the spiritual JH music of the Yakut Spiridon Shishigin.
Since 1998 I have tought several hundreds of students how to play the J-h from Tokyo through Dakar to London, so I have some experience what the typical mistakes are in the different phases of the learning process. I will call your attention to these with highlighted red text at the end of each lesson. If you click on the images besides the lessons, you can download short video clips as illustration for the actual playing technique. (The relevant pictures and videos can be placed both in the Hungarian and English version, so maybe the thumbnail you are looking for is in the Hungarian version.)
When learning J-h, the most important thing is to enjoy it. Do not force anything. You cannot play false notes on this instrument, you can't play it badly! The whole Jew's harp thing is about discovering the acoustical wonders of your mouth cavity, about feeling the inner rhythm and touching the pulse of Mother Earth. After all these can come the folk songs...
These lessons should be just inspiring ideas, I hope everyone will develop their knowledge far beyond these lessons.
Számos különböző fajta doromb létezik a világon: fából, bambuszból, csontból és természetesen fémből [fig1- Fabio Tricomi gyűjteményéből]. A fémdorombok a legerőteljesebbek, a leggazdagabbak felharmonikusokban. Ezek a dorombok nehezebben törnek, sokkal többféle játéktechnikát lehet rajtuk alkalmazni. Kezdőknek egy nem túl kemény rugójú, kb 8-10 cm hosszú, és 1-1,5 cm-es pengetőjű dorombot javasolnék. Mondjuk D körüli hangolású hangszert. (A Szilágyi Műhelyből a Reneszánsz típus a legjobb kezdőknek.)fig2 -felső] Haladóka játékstílusuknak megfelelő hangszert válasszanak. Azok, akik ritmikusabb, pergőbb stílust képviselnek inkább erősebb rugójú, rövidebb pengetőjű
hangszert szerezzenek be (mély: Black Fire, közép: Kancellár, magas: Aztec Mini). A meditatívabb, hosszabb lecsengésű hangokat kedvelő zenészenek pedig lágyabb rugójú, vagy mélyebb dorombokat kellene választani (Tibet, Orion, Kathmandu). [fig2 -alsó]
fig2
Amint kiválsztottuk a dorombot, az onnan kezdve csak a miénk. Dorombot ne adjunk kölcsön hosszabb távra. A hangszer rugója megszokja a tulajdonos kezét: beáll egy bizonyos pengetési erőre, vízszintes és függőleges hajlási szögre, megtanulja a játékost. Ha kölcsönadjuk másnak, akkor szerencsétlen doromb "újratanulja" ezeket a dolgokat, de mikor visszakapjuk a hangszert egy hosszabb idő után, akkor megint meg kell szoknia egy újabb stílust, amire már nem minden doromb képes. Általában a második tulajdonoscsere után mikrorepedések keletkeznek a rugóban és könnyen eltörhet. A dorombot játék után mindig töröljük szárazra, néha lenolajjal kenjük át. Tárolására egy darab esetén a mosogatószivacs (dörzsi) a legjobb megoldás:
valamelyik végét vágjuk be 1-2 cm hosszan, fektessük rá a dorombot úgy, hogy a pengető a bevágásba essen. Ezek után gumizzuk rá és már vihetjük is. Ha több dorombunk van, akkor szerezzunk egy elsősegély dobozt, vagy műanyag szerzámosládát, vagy valami hasonlót, csak legyen legalább 5 cm mély ragasszunk szivacsot az aljába és a fedelébe is. Az aljában lévő szivacsokba fúrjunk lukakat, ügyelve arra, hogy a lukak között kellő távolság legyen és elférjenek a nagyobb dorombok is. Rugóval a lefelé a furatokba helyezzük rá a szivacsra a hangszereket, csukjuk le a doboz fedelét és máris biztos helyen vannak a hangszerek. [fig3] (A hermetikusan záródó dobozokba nem árt, ha teszünk páramegkötő granulátumot a rozsdásodás megelőzése végett.)
Choosing the right Jew's harp There are many different Jew's harps made around the world: bamboo, wooden, bone and ofcourse, metal Jew's harps [fig1- from Fabio Tricomi's collection]. The latter ones have the strongest sound and are the richest of overtones. These Jew's harps are much harder to break and you can apply numerous playing techniques to them. For beginners I would recommend a J-h with not too hard spring, length around 8-10 cm, and twanger 1-1,5 cm long. Let's say, an instrument tuned somewhere around D. (Renaissance from the Szilágyi workshop is suitabable for beginners) [fig2 -upper].
Advanced players should choose a Jew's harp that fulfils their playing style. Those playing roughly and more rhythmically are rather to go for instruments with stronger spring and shorter twanger. (deep: Black Fire, middle range: Chancellor, high: Aztec Mini). Those musicians, who prefer the more meditative, deeper sounds can select a long resonating, soft spring, deep instrument (Tibet, Orion, Kathmandu) [fig2 -down]
fig3
After you found the right Jew's harp for yourself then it only belongs to YOU and nobody else! Never lend your J-h for longer term! The instrument gets used to the owner's hand: it adjusts itself to the particular force and angle of plucking, it learns the players characteristics. If you lend the Jew's harp to someone else, the poor instruments has to learn again a new player's attitude to it. And when we get back the instrument after a longer term, the steel has the get used to the new force and angle again and most Jew's harps dont forgive this and have micro-slits in the spring. Then they break. For the safe carrying of our beloved instrument foam is the best solution. If you have only one piece, get a 10x7x4cm piece of foam, cut across one end, make a gap, where you have to
place the twanger of the instrument. If it's done, just fix it with a rubber band. If you have more J-h's, than it is much handiert to make a special case for all of them. I use an old first aid kit [fig3]. Put foam in it, make as many holes as needed, but watch out for the distance of the holes, your bigger Jew's harps will need some space, too. Put the instruments with the twangers in the holes and shut the lid. That's all. You can also put some humidity absorber granules in the box, it can protect the steel from getting rosty.
Az első hangok
A könnyed dorombozás feltétele, hogy a hangszert stabilan, de mégis könnyedén tartsuk, a játék kényelmes legyen vele és ne "csörögjön". Többféle fogás létezik, de mindnél az lényeg, hogy a doromb keretét ne nyomjuk össze. Kezdőknek a következő fogást javaslom: [fig4] bal kéz középső és hüvelykujjával megfogjuk a dorombot úgy, annak pengetője kifelé nézzen. Mutatóujjunkat a keret felső ívére helyezzük lágyan. Nem szabad felülről nyomni a keretet, mert akkor a doromb szára hozzáér a rugóhoz és csörgő hangot fog kiadni játék közben. Szóval a hüvelyk és a középső ujj a stabil fogást biztosítja, a mutatóujj pedig arra szolgál, hogy a hangszert a fogakhoz hozzányomjuk. Azoknak, akiknek ez a fogás esetleg
fig4
nem kényelmes, azt javaslom, hogy probalják ki úgy, hogy a doromb keretének alsó ívét mutató- és hüvelykujjukkal összeszorítják (mintha csak egy kártyát mutatnának fel.) [fig5] Gyakorlottabb, magabiztosabb dorombosok próbálkozhatnak a harmadik fogással is[fig6 és video1] : hüvelyk- és mutatóujjal fogjuk meg a keret felső ívét, majd kényelmesen zárjuk a dorombot a markunkba. Mindegy, hogy melyik fogást alkalmazzuk, ezeken kívül is mindenki kifejlesztheti a saját kényelmes dorombtartás-módját, de mindig ügyeljünk arra, hogy a keretet ne nyomjuk össze és a rugóhoz csak a pengető ujjal érjünk. A tartó kéz ujja csak blokkoloja a rugó rezgését.
fig5
Ha már a kezünkben a hangszer és biztosan fogjuk, akkor a fogunkat nyissuk ki kb. 0,5 cm-re (olyan távolságra, mint amilyen a távolság a doromb két szára között). A doromb keretét nyomjuk hozzá fogunkhoz határozottan, úgy, hogy a rugó szabadon tudjonn pengeni a ogunk és a keret szárai között. Ügyeljünk arra, hogy a doromb vége inkább a szánk közepe felé legyen, ne a szánk "sarkában". Ez azért fontos, hogy a későbbiekben a levegőt csak a rugóra tudjuk koncentrálni, valamint, hogy a szánk "sarka" ne blokkolja a rugó pengését. [fig7] Ha eddig megvagyunk és biztosan hozzányomtuk a dorombot a fogunkhoz, akkor szabad kezünk egyenek mutatóujjának felső negyedével gyengéden megpendítjük a dorombot. Figyeljünk arra, hogy csak egyenesen, előre pengessünk. Ha lefelé, vagy felfelé pengetünk, akkor a rugó beleüt a keretbe és csörgő hangot hallunk. Ekkor sem kell megijedni,
nem a fogunkat üti a rugó, hanem a doromb keretéhez ér hozzá. Egy kicsit szinte minden doromb csörög az első próbálkozásnál, méga alegjobb játékosokkezében is. Ez azért van, mert a jó dorombnak nagyon szűk a légrése (a keret és a rugó közötti távolság), valamint azért, mert a hangszernek és játékosának össze kell szoknia és ez néha surlódásokkal jár, de megéri kivárni. Egy-két sikeres pendítés után ajkunkat enyhén csukjuk rá a keretre, vigyázva arra, hogy ne nyomjuk össze a doromb szárait és arra, hogy szánk pengető felöli "sarkával" ne érjünk a rezgő rugóhoz. [video2]
fig6
Amíg pengetjük a hangszert nyelvünk legyen nyugalomban úgy, mintha "A" hangot formálnánk. A doromb pengetése nem ujjból, nem is csuklóból, hanem könyökből történik. Így biztosabban lehet a hangszert merőlegesen előre pengetni. Pengetés közben tenyerünk ne előre, hanem inkább balra "nézzen". Ez azért fontos, hogy egy olyan mozgást és kéztartást szokjunk meg, ami a későbbiekben megkönnyíti a gyors, tremolo dorombjátékot. Ha halk a doromb, akkor pengessük bátrabban, ügyelve a merőleges pengetésre.
![[fig7]](foghoz.jpg){kind=link}